December 31-ig levelet kapnak a rokkantsági nyugdíjasok a Magyar Államkincstár Nyugdíjfolyósító Igazgatóságától. A rendszer átalakításának károsultjaiként választhatnak: kérik az 500 ezer forintos kompenzációt, vagy inkább az állapotvizsgálatot választják, hogy kiderüljön, „a rokkantsági ellátást megalapozó első komplex felülvizsgálat időpontjában a 2012. január 1-jét közvetlenül megelőző fizikai állapothoz képest tényleges javulás következett-e be”.
A „vagy” szónak fontos jelentése van, aki ugyanis a pénz mellett dönt, minden további jogorvoslati lehetőségből kizárja magát. A választás lehetőségét csak azoknak kínálja a kormány, akik 2011. december 31-én rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban, vagy rendszeres szociális járadékban, esetleg átmeneti járadékban, vagy a törvényben meghatározott rokkantsági ellátásban részesültek, és a 2011. december 31-ét követő első komplex felülvizsgálaton rokkantsági ellátásra váltak jogosulttá. Feltétel az is, hogy az akkor megállapított összeg alacsonyabb volt, mint az addig folyósított ellátás. A kompenzáció kifizetéséről 2022. február 28-ig lehet nyilatkozni, a pénzt jövő év március 31-ig utalják, az állapotvizsgálatot pedig június 30-ig lehet kérni. Ezzel a lépéssel fellélegezhetnek tehát azok a rokkantnyugdíjasok, akiknek az új rendszerben a korábbi nyugdíjuk helyett rokkantsági ellátást állapítottak meg. Azok viszont, akik a feltételként szabott időben is betegek voltak ugyan, de éppen rehabilitációs járadékra voltak jogosultak, vagy a törvénymódosítás után egészségessé, munkaképessé nyilvánította őket a felülvizsgáló orvos, egy forintra sem számíthatnak.
Egy rehabos ne lázadjon?
Az 54 éves Fekete Ferencné Zsuzsa 10 éves kora óta epilepsziás. Állandó gyógyszeres kezelésre szorul az idegrendszerét érintő, vélhetően veleszületett, öröklött betegsége miatt. Állapotát szinten lehet tartani, de gyógyítani nem. 2008-ban még rokkantellátást kapott, a 2011-es, soron következő vizsgálaton viszont rehabilitációs ellátást állapítottak meg neki. Ez éppen az a fontos év, amit az idén életbe lépett szabály feltételül szab a kompenzáláshoz. Pedig attól függetlenül, hogy milyen jogcímen kap ellátást, a csökkenés jelentős. Tíz évvel ezelőtt 50 ezer forintos ellátást kapott, ma 41 920 forintra jogosult, ahogy ő fogalmaz, „rehabosként”. „Nem értjük, miért van az, hogy csak a rokkantak kapják meg a kompenzációt. Velünk senki nem törődik, pedig mi is jóval kevesebbet kapunk, és nem is tehetünk arról, hogy mikor milyen csoportba sorolnak be minket.” Azt mondta, amikor fellebbezni szeretett volna a kategória miatt, az orvos azt mondta neki, elege van abból, hogy mindenki kötekedik. Az ellátását nem tudja munkajövedelemmel kiegészíteni, mert a munkáltatók vissza sem hívják, ha az önéletrajzában elolvassák, hogy epilepsziás. Végzettsége nincs, betegsége akadályozta az utazásban, ezért az iskolát nem tudta befejezni.
K. Éva 45 éves, vidéken él, és Crohn-beteg. Ez egy autoimmun eredetű, a bélrendszer nyálkahártyájának gyulladásos, hasmenéssel és fájdalommal járó, akár az életet is veszélyeztető elváltozás. „Ha nyugalmi állapotban van, akkor elviselhető, csak hasi fájdalmak vannak, székrekedés, hasmenés váltja egymást. De ha belobban, akkor izomfájdalom, láz társul hozzá, és a napi 16 hasmenés után már nem is számolja az ember.” Éva 2004 óta kap ellátást, akkor az állandó szédülése miatt vizsgálták, agyi eltérést találtak nála. Ezzel indították el a leszázalékolást, ami akkor 50 százalékos volt. Később diagnosztizálták nála a Crohnt, 2005-ben lett rokkantnyugdíjas. 2012-ben anélkül, hogy bárki megvizsgálta volna, határozatot kapott arról, hogy 39 ezer forintos ellátását 29 ezerre csökkentik, és a jövőben nem rokkantsági, hanem rehabilitációs ellátást kap. Pedig azóta újabb betegség, a szintén autoimmun eredetű Bechterew-szindróma is nehezíti az életét, ami a gerincízület krónikus gyulladása. Asztmás lett, és bőrrákkal is kezelték. Jelenleg 30 ezer forint az ellátása, ha nem dolgozna, ennyi pénzből kellene élnie. Pedig nem könnyű kiegészítenie az ellátását, van, hogy a betegsége miatt nem tud kikelni az ágyból, a mosdóig is csak segítséggel képes elmenni. „Az, hogy a háromévenként ismétlődő felülvizsgálaton mi történik, teljesen változó. Volt, hogy nagyon kedves volt az orvos, végiglapozgatta az orvosi szakvéleményeket, megkérdezte, hogy vagyok, van-e segítségem. Egy másik viszont idegesen dobálta a papírjaimat. Konkrét vizsgálat nem történik. Az utolsó ellenőrzésre már el sem kellett mennem, csak a zárójelentéseket kérték tőlem.” Éva azt mondja, fogalma sincs, hogy ő kaphat-e kompenzációt vagy sem, de erőszakos lesz, és az állapotára hivatkozva mindenképpen kéri a felülvizsgálatát, hogy legalább pár ezer forinttal több pénzt kapjon.
Kinőtt a lába?
Az egész anomália azzal kezdődött, hogy a Fidesz-kormány 2011-ben bejelentette: átalakítja a rokkantsági nyugdíjrendszert, „mert a jelenlegi fenntarthatatlan, pazarló, átláthatatlan és folyamatosan államadósságot generál”, tehát az embereknek dolgozniuk kell. Megszüntette a rokkantsági nyugdíjat, a rendszeres szociális és az átmeneti járadékot, ezek helyett egységes, táppénzszerű ellátást vezetett be. Aki a nyugdíjkorhatárt elérte, az nyugdíjasként kapta a továbbiakban a támogatását, mindazok pedig, akik a nyugdíjkorhatár alatt voltak, rehabilitációs vagy rokkantsági ellátásra lettek jogosultak. A minősítés a rehabilitációs hatóság orvosainak feladata lett. Annak a körülbelül 180 ezer embernek tehát, akik nem töltötték be akkor az 57. életévüket, felülvizsgálatra kellett jelentkezniük. Az orvosok pedig egy új pontrendszer alapján sorolták be őket az új kategóriákba, és ezzel meghatározták az ellátásukat is. Ha úgy ítélték meg, hogy a betegnek a rehabilitációt követően van esélye a munkavállalásra, rehabilitációs ellátásra vált jogosulttá. A hatóság dönthetett úgy is, hogy a beteg nem rehabilitálható. Akit ebbe a kategóriába soroltak az orvosok, azok rokkantsági ellátást kaptak.
Akkori információk szerint több, önmagát ellátni alig képes embert is munkára alkalmasnak minősítettek. Például azt a férfit, akinek korábban mindkét lábát amputálták. Vagy azt a negyed tüdővel, csípőprotézissel élő kőművest, akinek egy év alatt hétszer tört el csontja.
A változtatás mellé sajátos kommunikációs stratégiát választott a kormány. Először egy közvélemény-kutatás jelent meg arról, hogy „az összes megkérdezett 62 százaléka szerint a rokkantnyugdíjasok számottevő része nem jogosan veszi igénybe az ellátást”. A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal akkori főigazgatója pedig úgy fogalmazott: „mindenki ismer a környezetében olyat, aki eddig a rokkantsági ellátórendszerből több-kevesebb juttatást kapott, de tudja róla a környezete is, hogy nem volt indokolt”, (…) „nemcsak azt kell megnézni, hogy nem nőtt-e ki a lába…”. A rendszer átalakításának – a bűnbakképzés mellett – az lett az eredménye, hogy sok megváltozott munkaképességű ember járandósága jelentősen csökkent.
De nem mindenki nyugodott ebbe bele, ezért született most meg a kárpótlást is tartalmazó törvénymódosítás. Na, de azért nem ment ez ilyen egyszerűen.
Megsértettek akit és amit csak lehetett
Először is született egy precedensértékű bírósági ítélet. Egy férfi indított pert, miután a korábbi 91 ezer forintos járandóságát 42 ezerre csökkentették az új rendszerben. A bíróság neki adott igazat, a Kúria pedig kezdeményezte, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg a rokkantak felülvizsgálatának szabályait. Ezzel párhuzamosan nemzetközi perek is elindultak, többen az Emberi Jogok Európai Bíróságán kerestek és találtak jogorvoslatot. A strasbourgi testület többször is kimondta: a magyar hatóságok megsértették az Emberi Jogok Európai Egyezményének magántulajdont védő passzusát, amikor megszüntették, illetve csökkentették a rokkantnyugdíjak folyósítását annak ellenére, hogy a felperesek egészségi állapota nem változott. Az egyik esetben 12 ezer eurós – jelenlegi körülbelül 4 millió 452 ezer forint - kártérítést kellett fizetnie a kormánynak, egy baktalórántházai asszony számára pedig 28 ezer eurós – 10 millió 388 ezer forint – kártérítést ítélt meg, miután a nő a törvénymódosítás miatt elvesztette nyugdíjjogosultságát, egyetlen bevételi forrását.
A kormánynak tehát nem maradt más választása, törvényt kellett módosítania, hogy kijavítsa azokat a szabályokat, amelyek amellett, hogy a nemzetközi jogba ütköznek, jelentős károkat is okoztak a betegeknek. Erre 2019. március 31-ig kapott határidőt, amelynek több mint két év mulasztásos jogsértés után végül idén eleget tett. De, mint a személyes történetekből is látható, nem maradéktalanul, hiszen sokan kimaradtak a jogosulti körből. Az is elgondolkodtató, hogy a strasbourgi ítéletek után elégséges-e az 500 ezres kártérítés. Sőt, ha az egész hazai eljárás, így a törvénymódosítást kirobbantó, precedensértékű ügy mögé nézünk, akkor is érdemes számolni. Ahogy már írtuk, egy férfi 91 ezer forintos ellátását 42 ezerre csökkentették, ezért indította a pert. A két összeg különbsége 49 ezer forint. Vagyis egyetlen év alatt is több mint 500 ezres az eltérés, azóta viszont 10 év telt el. Az sem kérdés, hanem tény, hogy nemzetközi jogba ütközött a járadékok megállapítása és az új besorolási rendszer. Így vizsgálva kompenzációnak nevezni az 500 ezer forintos összeget, erősen túlzónak tűnik. Átlagosan ennek legalább tízszerese lenne indokolt. De van itt még valami, ami szemet szúr: a kifizetés határideje éppen a választások elé, 2022. március 31-re esik.
